Közös hajóban, közös célért

1974-ben azzal a céllal indult útnak a Vogalonga nevű fesztivál, hogy felhívja a figyelmet Velence városára. A cél az volt, hogy együtt óvjuk meg a tengerjáró, motoros hajtású hajók romboló hatásaitól, így gyermekeink és unokáink is élvezhetik majd a nem mindennapi város szépségeit és hangulatát. Az elmúlt 39 évben ez a megmozdulás már nemzetközi hagyománnyá nőtte ki magát, ahol számos ország, több hajója bont vitorlát, hogy együtt élvezhessék az evezést, a tengert és a napsütést.



Idén tavasszal is útnak indul a fesztivál, hogy különféle országok lelkes hazafiai együtt küzdjenek meg a 32 km-es szakasszal, tengeren és a lagúnákban egyaránt. A rendezvény népszerűségét mutatja, hogy míg 1998-ban 1110 hajóban 3710-en voltak jelen, addig tavaly már több, mint 7000 résztvevője volt a versenynek. Személyesen, 2011-ben vettem részt a karneválon egy 11 fős sárkányhajóban, ahol egy célért szálltunk vízre, hogy közös erővel legyőzzük a tengert és a hullámokat. Az élmény és a hangulat magával ragadó.

A rajt Velence központjából indul, majd a hajócsapat kiérkezik a tengerre. A kormányosok, üstdobok vagy tam-tam dobok kíséretében diktálják az evezés ritmusát, és elnavigálják a hajókat Sant’Erasmo és San Francesco del Deserto partjai mellett, majd Buráno szigeténél fordulnak vissza. A táv elsőre ijesztő lehet, de az élmény és a látvány segít nekünk elfeledni, hogy míg mi gyönyörködünk, az izmaink dolgoznak. Útközben folyamatosan szervezett pihenők vannak, ahol a helyiek frissítőkkel, gyümölcsökkel és lelkesítő ünnepléssel fogadnak minket. Murano szigetét megtekintve érkezünk vissza a Canal Grandén át a Dózse palotához.
Akiket még nem varázsolt el a tengeri hajókázás, a minden irányból hallatszódó nemzeti buzdítás és szivárványszínűre festett killboatok, kajakok, kenuk, sárkányhajók és gondolák, azoknak is tartogat még néhány rendkívüli élményt az utazás.

Velencébe érve óriási hajókavalkád torlódik a Canal Grande teljes hosszában, ahol már csak gyönyörködni kell a látványban és magunkba szívni a helyiek és a turisták lelkes buzdítását és tapsviharát. Ilyenkor már egy-egy bátortalan lapátcsapás is elegendő, hiszen itt már csak csordogálni kell és élvezni az ünneplést. A laguna teljes hosszában, a hidakon és a lépcsőkön, egymás hegyén-hátán tornyosulnak a nézők, akik lelkes drukkolással kísérik a mellettük elhaladó hajók utasait.
Az ünnep csúcspontja a célba érés pillanata, amikor minden résztvevőt név szerint említenek, és mindenki megkapja az emlékérmét. A népünnepély mámorában égve, miután kikászálódtunk a hajóinkból, lehetőségünk van, hogy megismerjük a híres olasz temperamentumot, és gyalogosan is meghódítsuk Velence városát, majd pedig kiüljünk egy helyi kávézó teraszára egy igazi „forró-feketére”, és elmerüljünk a nyüzsgésben.