Stílusleső az utcán: az olasz divat

Emlékszem, mikor sok évvel ezelőtt Firenzében jártam, lenyűgözött az olasz nők megjelenése, az volt az érzésem, hogy némelyikük még a közértbe is úgy szalad le, mint aki most jött le a Della Moda címlapjáról. Később megtudtam, a kifinomult divatérzék talán nem véletlen, hisz nem elég, hogy olaszok, ami önmagában „trademark”, de itt szülelett, és a családi hagyományokhoz hűen a firenzei művészeti iskolában tanult a híres divatmogul, Roberto Cavalli is, aki bizonyosan komoly népnevelői munkát végzett a helyi butikosok körében.
 

Aztán jobban megbámulva az utcákat ellepő címlaplányokat, persze feltűnt a lényeg: még az egyszerűnek tűnő ruhákról is lerítt, finom anyagból, mesteri szabással készültek, és viselőjük a tökéletes összkép érdekében komoly gondod fordított a kiegészítőkre - cipő, táska, egy szép sál, egyedi karkötő – is. Mindehhez társul még az elengedhetetlen hanyag elegancia, ami többek között olasz városi specialitás, és a hatás garantált.

Éppen ezért, bár az olasz tengerpart nyáron igazán csábító, nem árt néha egy kis szünetet tartani a megerőltető napon szendergés, hullámhallgatás, felhőbámulás, és koktélszürcsölés közepette. A parton mindenki bikiniben és fürdőnadrágban korzózik, ami gyakorta vonzó látvány, elismerem, de a külcsínt sokra tartó itáliaiak tudnak ennél többet is: ajánlott átruccanni néhány közeli városba, hogy megtapasztald, nem csak a Jesolo vagy Bibione környékén élő olaszok ismerik, mi fán is terem az a „dolce vita”.
 

Ha pedig nem csupán Velencéig, de Veronáig is elmerészkedsz - és miért ne tennéd, hisz Rómeó és Júlia híres szerelmes monológjának színhelyét, Júlia erkélyét egyszer mindenkinek látni kell -, akkor nem érdemes itt megállni, látogasd meg Olaszország második legnagyobb városát, Milánót is!

Persze vannak, akik szerint Lombardia régió székhelye nem túl érdekes, hisz a kelták által i.e. 600-ban alapított város fennmaradt óvárosa viszonylag kicsinynek számít, így ha mondjuk Rómából vagy Firenzéből indulunk ki, itt nem köszön szembe minden sarkon az évszázados kultúra lenyomata. Ebből is látszik, minden viszonyítás kérdése, hiszen az 1,3 milliós lakosú Milánó azért olyan látványosságokat tartogat számunkra, mint a hatalmas, tekintélyt parancsoló, csipkés milánói Dóm, de itt található az opera hírneves szentélye, a Scala is.
 

Mindez már bőséggel elegendő lenne ahhoz, hogy a város lakói felemelt fővel grasszáljanak az utcákon, de a java valójában még hátra van. Állítólag minden operaénekes olasz, bár nem minden olasz operaénekes, aki viszont nem tud énekelni, az nagy eséllyel ruhát, cipőt vagy táskát tervez, de legalább is művészi szinten öltözködik. Az mindenesetre, hogy Milánó nevét ilyen jól ismerjük, nagy mértékben a divatvilágban betöltött rendkívül meghatározó szerepének is köszönhető.

Milánó a világdivat fellegvára, ami az ország gazdaságában sem elhanyagolandó tényező, hisz az olasz ipar több mint kilenc százalékát a divat uralja. De ne higgyen senki a számoknak vagy a divatmagazinoknak, inkább győződjön meg saját szemével arról, hogy milyen az, mikor Armani, Valentino, Prada, Gucci és Dolce & Gabbana ruhakölteményei nem divatbemutatókon, díjkiosztókon, mozifilmekben vagy címlapokon, hanem az utcán tűnnek fel.
 

Ahhoz, hogy kellően beleolvadjunk a világdivat fővárosának forgatagába, és magunkba szívjunk némi stílusérzéket, érdemes letenni a kocsit, és gyalog nekivágni a kalandnak. A város tömegközlekedése igazán gördülékeny, az olasz dolce vitát pedig – ha csak nem egy nyitott fedelű piros kabrióban, Luciano Pavarottit hallgatva kanyargunk keresztül-kasul a városon – leginkább gyalogosan lehet közelebbről tanulmányozni.
 

A ma már Budapesten is kapható Prada táskák és cipők rajongóinak például ajánlott zarándokhely Milánó. Miuccia Bianchi Prada nagyapja az 1950-es évek elején nyitotta meg kis üzletét, ahol főként bőrtáskák készítésével lopta be magát a tehetősebb nők szívébe. Ki gondolná azonban, hogy a divatot mennyi minden befolyásolja, Prada az egyre népszerűbb légi közlekedés miatt idővel cipőket is kezdett kínálni: a táskák ugyanis a légitársaságok szabályai szerint túl nehezek voltak, így a világot járó divatos olasz nők sokkal kevesebbet vásároltak belőlük. Az üzlet 1970-es évekre aztán már így is nevet szerzett, de addigra megjelent a másik nagy vetélytárs, Versace Giucci is. Hogy a Prada márkanév a mai napig olyan népszerű, hogy még mozifilmet is alapoznak rá (Az ördög Pradat visel), az jó részt az unokának, a céget megöröklő Miuccia Bianchi Pradanak köszönhető, aki egyébként nem is tanult divattervezést, korábban a milánói Piccolo Színházban mint pantomim művész kereste kenyerét.
 

Milánó világhírű divatházak titkainak őrzője, és persze akármerre is mész, jó eséllyel egy exkluzív divatüzlet vagy show-room portáljába ütközöl (míg a belvárosban a vásárlásé a főszerep, addig a külvárosban a divatmágnások gyárai terpeszkednek). Többek között a via Della Spigán, a Manzonin, a via Montenapoleonén, vagy a Vittorio Emanuelen egymást érik a Cavalli, Bulgari, Valentino, Cartier, Prada, Gucci, Versace, Tiffany, Armani és Dolce&Gabbana üzletek, de például a Vercelli Avenun, és a Buenos Aires Avenun (ami úgy hírlik, Európa leghosszabb utcája, telis-tele üzletekkel) talán némileg szerényebb pénztárcával is lehet hódolni a divat szenvedélyének.
 

Aki pedig imádja a használtruha boltokat, a régiségeket és az egyedi érdekes kiegészítőket, annak mindenképpen érdemes elsétálnia a Piazza XXIV Maggiora, és semmiképp se hagyja ki a város méltán híres piacait, Fiera di Senigalliát, a Viale d’Annuzio és a Mercatone del Naviglio Grandét sem!

De Milánó annak is megéri, aki nem szeretne vásárolni semmit (bár ez ügyben meglehet, felülbírálja majd eredeti szándékát). Itt gond nélkül órákig el lehet üldögélni egy-egy kávézó teraszán, ahonnét egy kapucsínó áráért VIP helyről naphosszat csodálhatod a divatvilág egyik legnívósabb, szabadtéren zajló, spontán divatbemutatóját.